A fotogramm sorozat az erőteljes tónuskülönbségek, a fehérek, feketék és a szürke árnyalatok geometrikus formákban való találkozására épül. A fényforráshoz papírt és üveget raktam, ezáltal változtak a kivetített felületek textúrái.
A mozgás és a mozdulatlanság az idő, mint dimenzió jelzései a képeken. Mozgásban lévő arcomra vetítettem az arcképemet és a kettő találkozása, egymásba fonódása hozta létre a képet.
A kép, mint a valóság kimerevített lenyomata képes történetek elmesélésére is. A nem ábrázolt dolgok, a háttérben lévő, elmosódott formák és a gondolatainkban létező jelentések ruházzák fel „történettel” a képet.
A fény és az árnyék a fényképészet legalapvetőbb formanyelvének eszköztárába tartozik. A fény-árnyék segítségével rajzolódnak ki a vonalak és kerülnek összhangba, párhuzamba egymással. Kuszaságukban mégis nyilvánvaló rend tükröződik.